2014/10/26

EEEn dö vinör iiiiz

Még mindig Szalonikiben vagyunk. A tegnapi díjkiosztós rész írásánál a "csapat" többi tagja órák óta aludt és ez minden nap így volt, úgyhogy én már hallucináltam és képtelen lettem volna értelmesen befejezni a bejegyzést. De aztán pillanatok alatt átfutott rajtam, hogy valóban megér egy külön posztot ez a téma, így le is zártam a gépet.



Szóval ott tartottunk, hogy ültünk az asztaloknál és vártuk, az eredményeket, amiről mindenkinek volt egy saját verziója a fejében, hogyan fog alakulni. Az egész verseny alatt nem tudtuk, hogy ki mit csinálhatott, hiszen nagyrészt külön voltunk szakadva. De már az elején leírtuk, hogy mi nem versenyezni jöttünk, hanem szép tájak reményében túrázni. Autóval, mint kiderült ennek ez a legjobb módja.
De megtetszett a játék kincskereső része. A csapat nagy része menthetetlenűl gyereklelkű vagy még tényleg gyerek, úgyhogy mi nem igazán néztük melyik pont mennyit ér, hanem egyszerűen meg akartuk találni a kincseket. A játék öröme volt a kincs és az, hogy a szervező, Murczin Zsolt a pontokat gyönyörű helyekre tette, amik gyűjtése közben felfedezhettük a világ egy kis szeletét.
Tehát ültünk az asztaloknál, elkezdődött a díjkiosztó, a különdíjakkal. Olyat nem kaptunk. Azután Zsolt felolvasta a sorrendet, hátulról ahogy szokás. Amikor a negyediken is és a harmadikon is túl voltunk én arra gondoltam talán kihagyott minket valamikor. De nem. Ezt a versenyt kéremszépen mi megnyertük és hogy tiszta legyen mit is jelent a sok kicsi sokra megy: mint megtudtuk 100 körüli többletponttal. Nagyjából, hogy lássátok az arányokat a kincsek egyenként 5, a fotópontok 15 pontot érnek.


Természetesen ugráltunk örömünkben, de nem értettük igazán. Ahogy olvasgattátok az előző bejegyzést és néztétek a képeket biztosan átjött az érzés; nem rohantunk, nem kapkodtunk, játszottunk és nagyon élveztük. Semmiképpen nem versenyeztünk. Már csak azért sem, mert mi most voltunk először ilyenen túrán vagy jaaa! versenyen. A navigátorunk Dávid a pontkereséshez szükséges szoftvert az indulás előtti éjszaka látta először életében. A mezőnyben pedig sokan voltak akik régóta űzik az ipart vagy sokkal jobb az autójuk vagy mindkettő. Ők persze egy két olyan fotópontra, amin mi csak jót nevettünk, hogy: - Neeem! - Haha, peeersze! Ezt lehetetlen megcsinálni! - fölcsörlőztek.  Talán a kisebb pontokkal nem foglalkoztak. Nem tudjuk, mint ahogy azt sem hány autó indult, mert már a rajtra nem sikerült mindenkinek odaérnie, az említett dugók és egyéb okok miatt. Ezért nem egyszerre volt a mezőny indítása sem. Több autóról hallottuk, hogy fel kellett adniuk a versenyt. Nem ismertük a csapatokat, de a verseny alatti esti beszélgetések közben kiderült, hogy úgy tíz tizenöt csapat lehetett. Szalonikibe hat csapat érkezett be a nagyjából 1500 km-es szakaszt megtéve.


Köszönjük azoknak akik támogattak minket, úgy, hogy se ők se mi nem gondoltunk erre az eredményre! Köszönjük a 2014 Asia race versenysorozat szervezői csapatának az élményt!
Felhívnánk a támogatóink figyelmét (jobb oldalon vannak és még van hely), hogy a verseny dupla szorzós volt és mi nagyon szeretnénk ott lenni a következőn is :) !
Na szóval most figyuzzatok mer' ez hivatalosan így hangzik hogyaszongya hogy:
Az art.off.road. csapata idén első lett a 2014 Asia Series Budapest - Szaloniki pontgyűjtő versenyén!
Jó?


Azonban itt mi nem álltunk meg. Az előző bejegyzésben megtudhattátok, hogy a kupák előtt kaptunk egy másik ajándékot is. Két csapatból eggyé kovácsolódtunk egy cuki defivel és csapatával. Ma ez a két kis fémállat, mint a delfinek ugráltak egymás mellett pocsolyáról pocsolyára és egy vidámat gondolva egyikőjük még a tengerbe is beugrott. Na ott én azért elpityeredtem, pedig csak egy optikán keresztül szemléltem a partról ahogy a kisdelfin kimentette a kisbálnát. A kisdelfin csapata a  Vida Team: Eszter, Gábor és Marci.



A tengerparti homokdűnék között egy öröm-offroadozást rendeztünk a helyi horgászok és szabad kutyák örömére.
Olyat ettetek már, hogy pitában sült krumpli? Én nem hittem el, hogy ilyen van, de nagyon finom. Megyünk a partra és esküszöm kifekszünk a napágyakba sörözni, pedig van vagy tíz fok és este kilenc óra, tehát sötét. :)
Holnap irány  Macedónia, Koszovó és nagy hegyek, ahol vár egy kis faház, remélhetőleg wifivel. Ha nem akkor Mostárból jelentkezünk két nap múlva. 




















2 megjegyzés: