2015/11/19

Duna-Delta III. /negyedik ötödik nap/


Foto: Merle István
A verseny negyedik napjának reggele a Bulgária közepe táján fekvő Plovdiv-ban ért minket. Plovdiv a második legnagyobb város Szófia után, gyönyörű óvárossal, amin nyomot hagyott az oszmán birodalomhoz való hosszú szövődés. Minaretek, fürdők és erődítmények sokasága jelzi, hogy már régen is nagy jelentőséggel bírt a térségben.
Aki arra jár mindenképp szánjon rá egy napot mert megéri. Legközelebb mi is ezt fogjuk tenni. Természetesen most erre nem volt időnk.


Foto: Bogi

A szokásos gyors reggeli után az eligazításon kiderült, hogy feljöttünk a negyedik helyre. Megkaptuk a GPS pontokat, amiből meg az derült ki, hogy Várnáig szinte végig terepen megyünk majd. 
Egy sikertelen reggeli szerelés,  - ami a törött stab. rúd fixálására irányult - után Rajt!
 Az első pontok többnyire aszfalton voltak és az élmezőnyben haladtunk. Aztán minden összedőlt.

Foto: Bogi

Történt ugyanis, hogy a bejáratot a rengetegbe nem lelénk, egy helyre ahol csokorban voltak a sokat érő pontok.
A koordináták kisebb megszakításokkal ugyan, de szemlátomást fel voltak fűzve Várnáig. A hozzájuk való bejutás azonban délig sem sikerült. Minden út, nyom, csapás vagy elfogyott idővel vagy másfele vitt minket. Mindannyian elkezdtünk okosak lenni és ez sehova nem vezetett, mint ahogy az utak sem. Érezhető volt a mögöttünk lévő három versenynap nyomása is. Egyre kevésbé voltunk toleránsak, feszültség szőtte kényszerpihenők, némán elszívott cigik. Hasítani lehetett a levegőt a kocsiban. 
Aztán visszamentünk oda, ahol elkezdtük. Végre haladtunk a pontok felé és úgy éreztük sínen vagyunk. De nem. Minden út vagy be volt szántva vagy benőtte az erdő. Ott én feladtam. (Máté) 
Teljesen képtelenségnek tűnt, hogy bárhogy is beleszólhassunk a továbbiakban a dobogós dolgokba és bár a többieket ez nem érdekli csak játszani és kalandot szeretnének ez sofőr nélkül nekik sem megy. Így ők is egyre feszültebbek lettek. Utólag tanulságként azt szűrtük le, hogy mindenki maradjon a kaptafájánál és bízzon a másikban. A sofőr vezet, a navigátor navigál, az utas élvezi a kalandot. Senki nem szól a másik dolgába. Nyerni jó de fontosabb, hogy ha már időt és pénzt áldozunk egy kalandra akkor jól érezzük magunkat. 
Elindultunk mögöttünk hagyva azt a nyúlványcsomagot és elkezdtünk végre pontokat gyűjteni. Kicsit kelletlenül és értetlenül álltunk az egész előtt, mert ennél azért jobbak szoktunk lenni. Minden második pontot egyszerűen nem találtunk meg, de volt olyan szakasz ami úgy egybe kimaradt, mert szemlátomást sehol se voltak a pontok.
Valahol belül kezdtük érezni, hogy nem feltétlen velünk van a gond.
És akkor egyszer csak megláttuk a versenyben vezető párost a rövid Micsu DiD-vel. Majd egy - látszólag másfél éve csak max kutya járt arra úgy - benőtt fotópontból kijövet szembejött velünk a második helyen álló nagy GR Patrol. Na akkor minden világos lett. Mi ott voltunk a mezőny elején a mezőny meg ott volt a napi etap elején. Nem voltak túl vidámak a fiúk, ahogy mi sem. Elmondták, hogy beszéltek telefonon a szervezőséggel és hogy gond van a pontokkal mert régi az itiner és benőtte a vadon meg lemállott a festék meg elvitte a cica. A lényeg, hogy ott voltak, ahol jó ideje a madár se járt.

Foto: Merle István
Jó. Az világos volt, hogy időben képtelenség a megmaradt pontokat mind összeszedni és, hogy valahogy időt kell nyernünk.
Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk az autópályára Várnáig és csak a Várna és a cél közti pontokra koncentrálunk.

Foto: Merle István

Foto: Merle István

Foto: Merle István
Foto: Merle István
Nem is volt gond Várnáig de ott a délutáni csúcs és egy iszonyatos felhőszakadás teljesen lebénította a közlekedést. Csak a főútról letérve saroktól sarokig tudtunk haladni a tengerparti részen át egy piacon.
Foto: Merle István
Lassan besötétedett és éjszakai rohanás vette kezdetét a tengerpari kempingig ami Bulgária és Románia határán volt. Tök sötétbe lámpákkal szedegettük a pontokat és versenyt futottunk az idővel.

Foto: Bogi

 A cél előtt volt még három fotópont amiből csak egyet csináltunk meg. A másik kettőt - mivel egy mély köves szakadékba (legalábbis nekünk a lámpákkal ott annak tűnt) kellet volna a kocsit leereszteni - inkább kihagytuk.
Végül harmadik autóként értünk a célba.
A cél nagyon jó volt. Mire mi odaértünk a dübörgő Fekete-tenger partjára a túrások és a szervezők egy igazi kis sátortábort rittyentettek a tengerparti homokba. Bográcsban főtt a kaja (nekünk külön vegás is amiért elképesztően hálásak voltunk). Még "közvilágítás" is volt a hangulat kedvéért. Osztották a házi pálinkát a befutóknak és mi tagadás nagyon erőltetni sem kellett senkinek. Volt persze egy kis feszültség, ami felgyűlt a nap során a pontok körüli anomáliákból adódóan de szép lassan az alkoholszint lassú de biztos emelkedésével elültek a hullámok jó terepjárósokhoz illő módon.
Foto: Merle István

Foto: Merle István

Foto: Merle István 

Foto: Merle István

A Huszár team akikkel folyt a küzdelmünk a dobogós helyért 1! perccel a végzetes pontlevonással járó időlimit előtt futott be. Itt dőlt el a dobogós hely sorsa.

Foto: Merle István

Foto: Merle István

A másnap reggel érthetően embernek és gépnek is nehezen indult.
A Dentors team samurája addigra szó szerint kezdett széthullani. A motor melegedett és mindkét kardán megadta magát. A nagy Patrolnak melegedett a vize. Nekünk volt ugye a borzasztóan idegesítő stab.rúd csapkodása és az ennél sokkal aggasztóbb és egyre erősödő kerepelő hang a motor vezérlés körüli feléből. (Itthon kiderült, hogy csak az ékszíjtárcsa csavarjai voltak a ludasak) Kicsit mindenki szerelt vagy a tengerparton élvezte a reggeli napfényt.

Foto: Merle István

Foto: Merle István

Foto: Merle István
Foto: Merle István

Foto: Merle István
Foto: Merle István
Aznap egy rövid eseménytelen levezető szakasz várt ránk. Voltak, akik bementek Konstancába mi most ezt kihagytuk.
Délután, miután mindenki beért és összeszedte magát megvolt az eredmény hirdetés. Ha nem is sokkal de lecsúsztuk a dobogót és a negyedik helyen végeztünk.

Foto: Merle István

Másnap kellemetlen esős idő fogadott minket és a társaság is elég vegyesen állt a folytatáshoz. Az aznapi szálláshelyünket a Duna-Deltában a helyiek az esős idő és sár miatt nem ajánlották megközelíteni. Megálltunk és latolgattuk mi legyen. Nehogymár kifogjon rajtunk egy kis sár. Elvileg azt mi szeretjük. Csak kihúzzuk egymást a lápból. :)
 A fáradtság és az eső azonban legyűrte a további kalandvágyat és az autók nagy része valahol a Duna-Deltában a hazaút mellett döntött. 

Foto: Bogi

Foto: Bogi

Foto: Bogi

Foto: Bogi

Foto: Giricz Máté

Foto: Giricz Máté

Foto: Giricz Máté

Foto: Giricz Máté

Mi másik két autóval karöltve meg sem álltunk Erdélyig, ahol még két napot bolyongtunk és Tordast érintve érkeztünk haza.

Foto: Merle István

Foto: Merle István
Foto: Merle István

A hazaúton még azért teljesen véletlenűl - valahol Erdélyben - megpillantottunk az út mellett egy off road versenyt és megálltunk.  

Foto: Giricz Máté

Foto: Giricz Máté

Foto: Giricz Máté

Foto: Giricz Máté

Hazudnánk ha azt mondanánk legjobb versenyünk volt és ennek nincs köze a negyedik helyünkhöz. Nekünk nem jött be a távra szánt idő, terep és aszfalt aránya. (túl sok aszfalt, ami nekünk minden szempontból rossz) 
Ugyanakkor imáink meghallgattatásra találtak, mert mint azt rövidesen olvashatjátok a bajnokság második futamán Kárpátalján minden megvolt amire egy igazi off-roados vágyik.
Gratulálunk a nyerteseknek:
1. hely: MiQ+Bakó Team Mikucza Tamás, Bakó András (M.Pajero.III.)
2. hely: Géczi Team Géczi Viktor, Balog Dávid, Józsa Csaba, Bekölcze Kálmán (GR.Patrol)
3. hely: Huszár Team Huszár Barnabás, Deák Levente (Toy.LC.120)