2015/06/06

Három a magyar igazság (második race)

Ázsia Race - Tavaszi Balkán Túra II.

Montenegró a Balkán Svájca. Ez a megállapítás első túránk kapcsán fogalmazódott meg bennünk és a látottak után helyesnek tartjuk ezt az állítást. Először a hegyvidéki oldalát ismertük meg. Erről itt olvashattok. (katt!)  A verseny második - napján Montenegró tengerparti arcát csodáltuk, majd egy bal kanyart vettünk s jó egy órás szerpentines úton haladva átvágva a hegyeken elindultunk a számunkra még ismeretlen Albániába.



Ahogy az egy órás szerpentines úton haladtunk fölfelé egyre lélegzetelállítóbb távlatok nyíltak a montenegrói tengerpartra. Egy-egy egyszerűbb, ám annál impozánsabb kilátással bíró pontnál, komolyabb dugók alakultak ki. A turistákkal közelharcot vívtunk egy autónyi helyért. 




A szerpentin végén a hegytetőn várt minket a montenegrói albán határ. Ezt az országot még nem ismertük és vegyes információink voltak róla. Az egyik oldal lincselés elől menekülő offrodosokról, a másik oldal gyönyörű tájakról, kedves mosolygó emberekről és végtelenül olcsó árakról mesélt.  Az elsővel nem találkoztunk, de haladtunk olyan helyeken ami - mondjuk úgy hogy - bőven túl van a nyugati ember ingerküszöbén. Ebbe a típusú ingerküszöbbe Kelet-Magyarország bizonyos helyein is jó nagyot lehet zakózni, így számunkra ez nem volt idegen.
Az első benyomások az albán emberekről egy olyan pontnál voltak, ahol a pontszerzésért be kellett térnünk egy étterembe. Itt többen összefutottunk és kávéztunk.

   
Pár gondolat Albániáról -ami valószínűleg minden ott megforduló autósban mély nyomot hagy.
Először is Albánia a benzinkutak és a bunkerek országa. A benzinkutakról csak annyit, hogy mivel a GPS-en POI-ként van jelölve a navigáció átlagosan a következőképpen hangzott: "Öt benzinkút múlva balra, négy benzinkút után jobbra."
A másik kicsit már történelem: kommunista éveik alatt vezérük Enver Hoxha úgy döntött, hogy ha már technikailag fejlett hadseregük nincsen, akkor az egész lakosságot bunkerekbe tudja küldeni harcolni ha kell. Így Albánia szerte százával látni a legkülönbözőbb méretű és formájú betonbunkert.
Feltétlenül felhívnánk a kedves autósok figyelmét a körforgalom sajátos értelmezésére, ugyanis ha a KRESZ tábla másként nem utasít (ez utóbbi létezése nem jellemző, de azért mégis előfordul) a körforgalomban az egyenesen tovább haladónak van elsőbbsége. Szóval nem egészen világos minek van körforgalom. Na de ha már van, minek van mindenhol, hamár ez így van? Illetve mivel van ahol van tábla és ott klasszikus módon kellene, hogy működjön ez veszélyes..... is lehet.  Albániában alapvetően a közlekedés rendje Kairó illetve Lima atmoszféráját idézi. Működő duda nélkül tehát ne indulj el, ellenben ha rád dudálnak ne húzd fel magad, mert ez olyan :"Hellóka itt vagyok!" jellegű.




Ez a nap leginkább az Ágyúgolyófutam című filmre emlékeztetett. Az versenyzőkkel mindenhol összefutottunk, egymást előzgettük akarva akaratlanul és sok pontot nagy elszántsággal közösen próbáltunk megtalálni.


Albániába kevés az aszfalt, ellenben azok tökéletesek. Ennek az az oka, hogy 1990-es évek elejéig olyan kevés autó volt, többnyire az is állami tulajdonban, hogy nem foglalkoztak nagy számú műút építésével. Így ami azóta épült - értelemszerűen - fiatalka. Összegyűjtöttünk pár hangulatképet az útnak erről a részéről. Valószínűleg többet elárulnak minden szónál.





A nap végén megérkeztünk az albán tengerpartra, ahol várt ránk még néhány pont és néhány fotópont is. A tengerpartra való lejutás komoly városi navigációt ígényelt. Erről elég ha annyit mondunk, hogy nem. Szóval nem volt biztató sem a hely, sem a naplemente előtti időpont. A fantáziátokra bízzuk mire használják a helyiek és a turisták ezt a városszéli területet. 


Így a lehető leggyorsabban megoldottuk a feladatokat és irány a szálloda. Tengerparti szállásunkon nagyon jót vacsoráztunk, - ami nekünk nem egyszerű, de a szakács könnyedén vette az akadályokat - majd sétáltunk egyet a parton. Természetesen sötétben. Ezen a napon kivételesen csak öt percet késtünk, de olyan még nem volt, hogy mi világosban érkezzünk. 
A reggelinél Murczin Zsolt (a szervező) részeredményt hirdetett, mert a verseny második részére annyi terep és fotópont várt ránk, amennyit nem lehet összeszedni és így lehetőséget adott a csapatoknak a további taktikázásra. Olaj volt ez a tűzre kéremszépen. :) 



folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése