Ronda de finom
Sokáig töprengtünk azon, hogy mi módon oldjuk meg a kocsi hátsó fertályának védelmét. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy jó pénzért van vállalkozó kedvű szakember a feladatra. Viszont mivel hátsó csörlőt egyenlőre nem terveztünk a kocsira rakni, nem akartunk egy teljes és értelemszerűen jó nehéz hátsó lökhárítóval terhelni a kocsit.
Felmerült még egy véleménybeli eltérés a szakemberek és a mienk között. Egész pontosan a megszokottól eltérően minket nem érdekelt különösebben az esztétikum csak a hatékonyság. Érthető módon a mester nem akart olyan munkát kiadni a kezéből, ami nem harmonizál a kocsi karosszériájával.
A vita tárgya a sarok volt. Tapasztalatunk szerint egy ilyen hosszú kocsinak a legsérülékenyebb pontja a hátsó sarkok külső fele. Ennek az az oka, hogy sárban, fák és egyéb tereptárgyak között az csúszik neki a tehetetlenség folytán a legkönnyebben valaminek. Ezért erre a részre mi egy durván kiálló és elálló masszív valamit akartunk, ami tényleg meg is védi a csúszó, csapódó kocsit.
A másik szempont az volt, hogy a lehető legminimálisabbra akartuk venni a terepszöget. Ha valaki megnézi ezeket a vonatfütty hosszúságú kocsikat, amik széria lökössel terepeznek tízből nyolcon láthatja, hogy úgy állnak a lökhárítóik, mint tehénen a gatya. Még a mi igen durván magas hátsó fenekű kocsinkkal is előfordult, hogy egy-egy mély gödörben vagy árokban odacsaptuk azt.
A másik szempont az volt, hogy a lehető legminimálisabbra akartuk venni a terepszöget. Ha valaki megnézi ezeket a vonatfütty hosszúságú kocsikat, amik széria lökössel terepeznek tízből nyolcon láthatja, hogy úgy állnak a lökhárítóik, mint tehénen a gatya. Még a mi igen durván magas hátsó fenekű kocsinkkal is előfordult, hogy egy-egy mély gödörben vagy árokban odacsaptuk azt.
Némi elmélkedés után vasmunkában járatos Attila barátommal egy piszok meleg napon bele is vágtunk a megvalósításba.
Az alapötletet a régi Jeep-ek meg az Uaz ösztönözte, amik tervezőasztalra álmodásakor csak a funkcionalitás számított.
Az alapötletet a régi Jeep-ek meg az Uaz ösztönözte, amik tervezőasztalra álmodásakor csak a funkcionalitás számított.
Így jött a két külön darabból álló lökös elmélete középen a nagy semmivel. Pontosabban középen ott van a helye a vonószemnek meg a védett rejtett tolató ledeknek. Egyébként pont befér közéjük egy csörlő ha esetleg mégis akarnánk a későbbiekben.
Nem vagyunk hívei a fix hátsó csörlőnek egy ilyen lökös+csörlő+pótkeréktartó a maga kis erőkarjával nagyon csúnyán ad a kocsi hátsó futóművének terhelésben. Inkább a mobil megoldást ajánljuk mindenkinek. A hétköznapokban nem is kell a kocsiban legyen a csörlő nem, hogy hátul kirakva naphosszat. Túrára, versenyre indulva beteszi az ember vagy akár fel is rakhatja fixre. Na igen csak ugye a terepszög....
Nem vagyunk hívei a fix hátsó csörlőnek egy ilyen lökös+csörlő+pótkeréktartó a maga kis erőkarjával nagyon csúnyán ad a kocsi hátsó futóművének terhelésben. Inkább a mobil megoldást ajánljuk mindenkinek. A hétköznapokban nem is kell a kocsiban legyen a csörlő nem, hogy hátul kirakva naphosszat. Túrára, versenyre indulva beteszi az ember vagy akár fel is rakhatja fixre. Na igen csak ugye a terepszög....
Visszatérve a kis művünkre azzal kezdtük, hogy guberáltunk egy másfél méteres vastagfalu zártszelvényt a nem túl rozsdás fajtából.
Majd vágtuk, hajlítottuk, hegesztettük, csiszoltuk. Tulajdonképpen egy darabból vannak és brutálisan erősek lettek. A gyári lökös erős felfogató pontjaihoz füleket kaptak. A tetejére a gyáriról átraktuk a króm fellépőket, koptatókat. A kilátszó alváznyúlvány végeit pedig "lefalaztuk" úgy, hogy a Jack emelőhöz is meglettek a kialakított emelési pontok.
Hogy szép-e? Nem mondanánk annak. Viszont, hogy funkcionálisabb megannyi szép, drága és nehéz társánál abban biztos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése