2014/10/31

Jajce-ből jelentkezünk


Mostar után, a család egyéb tagjaival elvonultunk két napra a boszniai hegyek közé, egy cottage-ba, ahol természetesen nem volt wifi. Úgyhogy ma sikerült újra kapcsolódni. 
Az elvonulás előtt még nappali fényben is bejártuk a várost. Vásárolgattunk a bazaar-ban, ücsörögtünk és kávéztunk a Neretva partján. Hallgattuk a müezzin imára hívó énekét. 



Az óváros kis üzleteiben fémműves tárgyakat, szőnyegeket, ékszereket, ajándéktárgyakat keverve árusítanak háborús relikviákkal. Igen a háborúnak vége van az utcákon, de hogy vége van e az emberek lelkében az kétséges. Ha letérünk a jól kitaposott "turista ösvényekről" és mélyebbre merészkedünk, számos jelét láthatjuk ennek. Ha pedig a bazaarban nézelődünk és megakad a szemünk egy-egy háborús fotón, kitüntetésen, szimbólumon és nem értjük, akkor jobb ha olvasgatunk. Ezek a problémák, mélyen gyökerező társadalmi feszültségek és nem a kilencvenes években kezdődtek. Mostarnak sok arca van. Mi így látjuk:












Mostarból elindultunk Szarajevó felé, hogy félúton, Bosznia szívében töltsünk két napot. Mielőtt elhagytuk volna a várost gyorsan vettünk egy fékbetétet, mert a bal hátsó is vészesen fogyott. Szerencsénkre az első autós boltban nagyon készségesek voltak és kaptunk egy  - mint utólag kiderült - majdnem jót. 


A tulaj ragaszkodott ahhoz, hogy ő vezessen be minket a szállásra, ami ugye egy faház a hegyek között. A műútról földút vezet be, de GPS koordináták alapján nekünk ez nem okozott volna gondot. Akkor még nem igazán értettük miért utazik le ezért Szarajevóból, hiszen félúton találkoztunk és a kulcsokat is végül Szarajevóba kellett vinnünk. De másnap délután mindenre fény derült. Addig is várt ránk egy fékbetétcsere. Tíz nap utazás után végre ember és gép megpihent. Elindult a rehabilitációs program. A Mostárban szerzett majdnem jó fékbetét méretre igazítása, a kamrában talált rezgőcsiszolóval történt. 








Délután még beljebb autóztunk a hegyek közé, ahol pár házas településeket és település maradványokat láttunk. Ezen a területen egy épségben lévő házra, három négy kiégett, szétlőtt rom jut. Boszniát hivatalosan aknamentesnek nyilvánították. Nem is láttunk Bosznia szerte aknaveszélyre figyelmeztető táblákat.  Ellenben itt tíz méterenként piroslott az erdő tőlük és egyáltalán nem azt az érzetet keltették, mintha rég ottfelejtett tárgyak lennének. Ahol egy kicsit sérült volt a tábla, ott virított mellette vadonatúj társa. 







Reggel elindultunk Szarajevóba. Fél napot töltöttünk csak a városban, ami nekünk nagyon kevés volt belőle. De van abban valami izgalmas érzés, ha hagy maga mögött felfedezni valót az ember. Jajce-val is így voltunk és most innen írunk és igen - üzenjük továbbra is a hozzátartozóknak - a fékek rendben működnek és mi nagyon jól vagyunk!
Nemsokára hazaérkezünk, de előbb még "azért a víz azúr" felkiáltással vágunk neki egy utolsó csokornyi kalandnak.

Addig is nézegessétek meg Szarajevót a mi szemünkkel: