2015/06/05

Három a magyar igazság (első race)


Ázsia Race - Tavaszi Balkán Túra I.


Bejegyzésünket kivételesen utólag vagyunk kénytelenek megtenni, köszönhetően a fent említett pontgyűjtő verseny feszített tempójának.
2015 áprilisában elindultunk Piliscsévről, hogy leutazzunk a verseny startállomásához, a Bosznia- Hercegovinában lévő visokói "piramis" lábához. 



Ez az esemény volt a legfrissebb Ázsia Race versenysorozat, harmadik és egyben befejező pontgyűjtő versenye. Az előző két verseny szintén a Balkánon és Kisbéren volt, ahol begyűjtöttünk egy első és egy harmadik helyet így tudtuk, ha nem történik valami komoly műszaki gond vagy nem követünk el valami fatális hibát akkor összesítettben valamelyik dobogós helyért gurulunk. Ezt páran rajtunk kívül is tudták, így kiélezett versenyre számítottunk.
Április 27-én a Bosznia-Hercegovinai Zvornikban történt terrortámadás miatt az országba érezhető volt a fokozott rendőri jelenlét, ami végigkísérte az egész túrát. Ennek fényében kis csapatunk érkezése a hotelbe szürreálisra sikeredett. Mikor ötödjére haladtunk el ugyanazon az útvonalon - keresve tekintetünkkel a többi terepjárót -  tányérsapkás felvezetőnk  akadt, aki közös kommunikációs nyelv híján szó nélkül egy helyiségbe vezetett, ahol a helyi mindenes szigorú tekintettel egy liftbe toloncolt minket. Engedelmesen követtük a kézjelzéseiket. A sötét toronyház harmadik emeletén egy hotel recepcióján megtaláltuk a helyünket. Közben lassan érkeztek a résztvevők. Az este hangos volt, a társaság hamar egymásra talált.
Reggel mindenki vadul kereste a kávét és valami fókuszpontot. :) ("A jó magyar pálinkának...")
Szokásos rajt előtti ceremónia: rajtszám, itiner, adminisztratív simítások, fejmosás, hegyibeszéd, kipufogóktól fülledt mélygarázs (na ezért forogtunk este tanácstalanul).
Az eligazításon kiderült, hogy ez a verseny komoly taktikázást ígényel majd. Rengeteg pont, kilométer és szűk futamidők vártak ránk. 


Visoko pár városi pontja után rögvest egy hegyen való átkelés következett, betonra száradt sárvályúkkal, fotóponttal, csőrlőzéssel. Ez megalapozta a verseny további hangulatát. Előttünk állt még Montenegró, Albánia, Macedónia és Bulgária. Bosznia Hercegovinában Mostar felé haladtunk a tengerpart irányába. Mostár felé két irányban lehet eljutni. Mi eddig a Banja Luca-Jajce-Jablanica útvonalat használtuk, ám most a Visoko-Sarajevo-Jablanica irányban voltak a pontok kihelyezve. Nyugtáztuk, hogy mindkét útvonal Völgyzugolyon keresztül vezet. 




Szépen gyűjtögettük a pontokat és még nem siettünk. A következő csokor fotópont a Bosznia Hercegovina / Montenegró határ két felére esett, tehát a nap végére.  Mivel ekkor már késésben voltunk - úgy döntöttünk, hogy begyűjtjük a zsíros fotópontokat ezzel kompenzálva  a késéssel járó bűntetőpontok számát.
Az éjszakai fotópontgyűjtés igen kalandosra sikerült (nem ez volt az egyetlen ilyen élményünk az út során). Képzeljétek el, ahogy sötétben, fejlámpával keresünk egy valamire felfújt piros számot. Nagy nehezen megtaláljuk és ez az egyszerűbb feladat. Mert mindezt úgy kellett megközelíteni, hogy szinte semmit nem tudtunk a pontos terepviszonyokról. Nappali fénynél előfordul, hogy szükség van egy külső navigáló emberre, aki centinként irányít a megfelelő irányba. Mindez jelen esetben nem volt (fény) és egy lápos régi kőfejtőben bóklásztunk, ahol két három méteres marások és mindenhol szikladarabok voltak. Ha mindezt elképzeltétek akkor gyorsítsátok kétszeresre a képet, merthogy még siettünk is.
 A szállásunk a montenegrói Kotorban volt, amihez még meg kellett kerülünk a kotori öbölt. Természetesen sokat késtünk de még így is jó pár kocsi előtt értünk a szállásra. Hamar megvacsoráztunk. A társaság jóval csendesebb volt, mint előző este. Reggel volt pár pillanatunk, rácsodálkozni az öböl szépségeire. A rendelkezésünkre álló idő erre most kevésnek bizonyult, így vár ránk még egy hely, ahova vissza megyünk. 




folyt.köv.