2015/03/02

Budapest-Bér Mongólia Bajnokság második futam, harmadik hely

2015. február 28-án elstartoltunk a már megszokott körülmények közül, a Lurdy Ház parkolójából. Ugyanaz az esőszitálós, zord idő kísért minket végig, mint a Budapest-Szaloniki versenyen. A tél vége felé közeledve tudtuk, hogy a sok csapadéknak köszönhetően kemény kihívások elé nézünk. A verseny előtt két nappal tesztkörre indultunk a Pilisbe és az ott tapasztaltak előrevetítették számunkra, hogy ez bizony nem lesz egy egyszerű verseny. Ekkora dagonyára azonban még így sem számítottunk.
Ez a verseny merőben más volt, mint a Szaloniki futam. A versenyszabályok ugyanazok, jellegét tekintve szintén pontgyűjtő verseny volt. Az előző versenyen hosszabb távon, egymás után láncszerűen felfűzött pontok mentén haladtunk. Most ugyanez Budapesttől Bérig tartott, azonban ott a pontok több csoportban sűrűn és összevissza voltak szétszórva. Tehát nekünk kellett eldöntenünk, hogy Bér körül merre induljunk el.


A terület domborzata karakteres; közkedvelt extrém trial offroados körökben is. A talaj annyira fel volt ázva, hogy a pontok közötti puszta haladás is folyamatos küzdelmet jelentett, nem beszélve a fotópontokról, amik normál körülmények között legtöbbször csörlő nélkül megközelíthetetlenek. Úgyhogy elmondhatjuk, hogy minden aprócska öt pontos feladatért keményen dolgoznunk kellett. A versenyen rendszámos, zömében nagytestű túraautók indultak. Versenyszabály, hogy csak rendszámos autók nevezhetnek. Ennek köszönhetően az autó építettségének felső határa korlátozott. Ebből következik, hogy a terep és feladatmegoldó képessége is az. Bizonyos fotópontok a hétvégi talaj felázottsági szintjével párosítva szinte súrolták az extrém trial kategóriát. 



Volt itt minden; karosszériadizájn, emelőhajlítás, hűtővízfelforrás, futóműsérülés, felniről lefordult gumik... A szervezők /Murczin Offroad Technics/ folyamatos munkában voltak. Két autóval járták a pályát és segítették a bajba jutottakat. 



Az első nap miután megcsináltunk egy sűrűbb fotópontos területet úgy döntöttünk, hogy túra jelleggel, pihentetés képpen megnézzük a távolabbi pontokat. Ezek mind öt pontosak voltak és az itiner kérdéseiből kiderült, hogy inkább az "ismerd meg a környéket jellegű" helyszínek lesznek. Természetesen ez a pihentető könnyű köröcske egy több órás veszett küzdelemmé változott.  De még így is, hogy ezzel a körrel igen sok pontgyűjtő lehetőséget veszítettünk el élményekben annál többet nyertünk. A terület apró, pár házas sokatmondó nevű - például Ordaspuszta, Nelásdpuszta - településekből állt, amiknek környékén önellátó kis - és nagybirtokok váltják egymást (az első kép is egy ilyen helyen készült).  Mindegyik önálló egyéniség volt. Az állatok legtöbbször hatalmas legelőkön szabadon legeltek, gyönyörű házak vagy éppen jurták körül összpontosult az élet. A szálláshelyünk is egy ilyen területen volt. 


Az első napunk verseny szempontjából felemás érzéssel zárult és a második napunk is így indult. Ennek oka, hogy az ember egy ilyen versenyen többé kevésbé magányosan rója a köröket és mindig azt gondolja, hogy csak ő szenved és kínlódik míg másoknak ez frappánsan megy. Az esti beszélgetéseknél persze rendszerint kiderül, hogy mindenkinek megvolt a napi gondja. 


Ez a földön heverő - korábbi valószínűleg trial verseny tábla - jól jellemzi a második napunk első egy óráját, amit egyetlen ötpontos betű keresésével töltöttünk. Az aznapi futamidő négy óra volt. De mi görcsösen ragaszkodtunk hozzá, hogy addig nem megyünk sehova, míg nem találjuk meg azt az átkozott betűt.
Egyébként nem találtuk meg ellenben ennyi idő alatt - felszívva magunkat - a következő egy órában öt fotópontot nyomtunk le. Bár ne ragaszkodtunk volna ennyire a betűhöz...





Tényleg meglepetésként ért minket, hogy egyáltalán dobogóra kerültünk, úgyhogy nagyon örültünk neki. Ami igazán boldoggá tett minket, hogy mindezt sérülés nélkül úsztuk meg, ami többször annak volt köszönhető, hogy két nő az erdő mélyén, kalapácsvetőket megszégyenítő üvöltés közepette, teljes erőből tolták el a csörlőn tehetetlenül csúszkáló közel két tonnás autót a fákhoz való hozzáütődéstől.  (na csak képzeljétek el! :) mert ezt ugye ilyenkor nincs aki megörökítse)


Nagyon jó társaság gyűlt össze. A szervezők ismét megajándékoztak minket egy csodálatos helyen töltött izgalmas hétvégével. Köszönjük!

A győztesek:
I. helyezett: Hello Kitty :) : Andrási Gergely és Lieber József
II. helyezett: Patina : Lakos Zoltán és Szilvási Zoltán
III. Helyezett: Artoffroad : Giricz Máté és Debreceni Nelli, azaz mi :) (és persze Bogi, akivel hősiesen üvöltve toltuk az autót) 

A díjkiosztó után elindultunk megkeresni a tevét, aki mellett többször elrobogtunk és "Ott a teve!" kiáltással haladtunk tovább, de megígértük egymásnak, hogy a végén megkeressük. (mindig máshol volt) 
Előtte azonban néhány fotó az utánunk érkezőkről, akiken könnyen le tudjátok ti is mérni a terepviszonyokat:




Íme a teve, aki teljesen szabadon mászkál a bárányokkal, lámákkal, mustangokkal, csacsikkal, cicákkal és a pávákkal: 


Ja igen a cicák és az egyik páva:


Kövessetek minket itt! Legközelebb Isztambulba megyünk! Köszönjük a megosztásokat és várjuk a hozzászólásokat!