2018/07/26

Amikor megkaptuk az első és a második díjat is /második kemény 'race'/

Akik olvassták már a blogunkat tudják, hogy sok versenyen vettünk részt és előfordult már mindenféle helyezés, a hatodik helytől a bajnokság megnyeréséig minden. A élményünket sosem ez befolyásolta. Korábbi írásainkban nem egyszer hangsúlyoztuk, mi a versenyt játékos oldaláról közelítjük meg. Ezek a hétvégi hobby versenyek nekünk is családi kikapcsolódásnak számítanak. Gyerekkorunk óta tudjuk, hogy minden társasjátékot csak akkor lehet szórakozásnak megélni ha a játékszabályok jók és azok be is vannak tartva.  És persze gyerekkorunk óta ismerünk olyanokat akiknek ez nehezére esik, mert mindenáron nyerni akarnak. 





A játéknak is vannak betartandó szabályai, mert mit sem ér a Gazdálkodj okosan, ha erős Pisti lecsapja kis Petit, mert elvitte az orra elől a téjeszt. Vagy apu beül a gyerekei közé játszani és nyerni akar.
Szóval mi hazajöhettünk volna erről a versenyről szép élményekkel is és írni sem akartunk volna a szervezői hiányosságokról, ha mindazok után ami történt - többek között - nem minket szídtak volna egész este a "záróbuliban" mindezt úgy hogy mindannyian halljuk. Okot egy szálat nem adtunk rá, hacsak az nem számít oknak, hogy nem mosolyogtunk a történtek végén.
A szervező ott követett el alapvető hibát, hogy hagyta elindulni barátját, a Hargita offroad tagjait, akik történetesen helyi terepjárós túrákat vezetnek, pontosan azokon az útvonalakon, ahol a verseny folyt. Inkább a verseny lebonyolításában lett volna szüksége egy ilyen jellegű segítségre. E helyett egyedül csinálta végig ezt a kemény pár napot, túravezetéssel együtt. A szervező a túra és a verseny ideje alatt többször kért elnézést arra hivatkozva, hogy fáradt és nincs segítsége. Mindnyájan jobban jártunk volna ha helyismeretüket szervezői segítségként kamatoztatják. Talán a vállalkozásnak is jobbat tett volna, mint egy kétesen megszerzett hobby verseny első díja. 


Fáradtan de nagy lelkesedéssel vártuk a rajt pillanatát az első napon, ami nem teljesen a számunkra megszokottak szerint alakult. A napi nyolc órás etap ideje nem egy megadott időponttól ketyegett, hanem mindenki tetszés szerint indulhatott, az egyetlen kikötés az volt, hogy tíz óráig el kell hagyni a parkolót. Az időpontot beírtad az itinerbe beszóltál a reggelizőbe, hogy indulsz és go. Elvileg nem lenne ezzel baj csak, mint kiderült oktalan gyanúsítgatásra ez is bőven ad lehetőséget “játékos” társaidtól. 
Rutinból elengedtük a mezőnyt, ha már erre lehetőségünk támadt. 
Már akkor számunkra teljesen szokatlan és bonyodalmakra okot adó versenytechnikai problémákra figyeltünk fel. 


Kezdjük a már említett eligazítás hiányával ahol sok kérdés tisztázódhat, arra válaszokat lehet kapni és így nem használhatók majd kibuvóként ezek a szürke zónák a pontok szó szerinti kisírása közben. Sorolom:
Mi számít értékelhető pontnak? Tapasztalataink szerint csak az, ami megeggyezik a szervező nyomtatott, kitöltött itinerében szereplőkkel. A pontok megtalálását bizonyítandó, a verseny teljes időtartama alatt megőrzött fényképes képanyag kell készüljön, azokat nem törölgetjük esténként le miután kisírtuk, hisztériáztuk a pontjainkat. Nem is akarok erre gondolni de kikívánkozik belőlem, hogy sok sok olyan pont volt, aminek válaszát egy helyi ember meg tudja adni annak valós érintése nélkül is.
Mi is az a fotópont, hogyan kell érinteni? Tapasztalataink szerint mindig a felfújt jel felöl kell azt megközelíteni. Ez nem evidens egy kezdő számára például.
Hogy és milyen feltételek mellett mehet két autó egyszerre versenyben, ha már a szervező úgy dönt, hogy mehetnek? Egy csapat vagy az egyik versenyez a másik csak kísér ne adj isten két külön csapat akik együtt mennek?! Miért nekünk kell ezt találgatni, majd az eredményhírdetésen megtudni a vélt negyedik helyezettnek, hogy csak ötödik lett mert a végig együtt haladók két külön csapat voltak. 
Miért nem figyelmezteti a kevésbé felkészített pl. csörlővel nem rendelkező autósokat egyes aznapi szakaszok nehézségéről, tesz nekik javaslatot azok mellőzésére?
Előfordult, hogy csörlő nélküli Nivás versenytársunk egy olyan nehézségű útszakaszon akadt el, ahova a helyismerettel rendelkező Hargita offroad be sem hajtott.




Ezt a fotót Dudás-Balogh Renáta készítette


Miért nem ismerteti az óvás intézményét a versenyzőkkel, annak módját és eljárását mindenféle üveghegyen túli fondorlatoskodás helyett?
Mielőtt valaki azt hinné, hogy ezek javaslatok hát nem, ezek minimálisan elvárható és minden normális versenyen alkalmazott szabályok, amit joggal vár el az ember a pénzéért. Kicsit sokat halottuk három nap alatt, hogy ez csak játék hivatkozva arra hogy lazán vannak véve ennek a játéknak a szabályai. Ez így egy elég ködös játék. 



Beszéljünk a pontozásról. Egy versenyen egy GPS ponton felfestett szöveg, ábra vagy alakzat megtalálásáért általában 10 pontot kapunk. Egy fotópontért, ahova oda kell állni az autóval a terep nehézségi szintjétől függően +20, +30... pontokat. Tehát nehézségi szintjük teszi értékssé a pontokat. Mindemellett tájékozódásnak is jó. Például ha valakinek nincs technikailag felkészített autója értelemszerűen nem megy bele egy +30 pontos szituba.
Ezen a versenyen azonban nem volt erre elehetőség. Az aszfalt út mellett megtalált jégkrémes tábla +50 pontot ért, míg volt hogy 10 pontokért kockáztattuk... épségünket. De ha már ennyire bénán is van kitalálva egy ilyen pontozási rendszer, akkor az említett jégkrémes tábla mellett való elhaladás annak megtalálása nélkül ne érjen mégis 50 pontot. Ez előfordult a verenyen. Mi például megtaláltuk lefotóztuk és beírtuk az itinerbe az említett jégkrém fajtákat. Tudunk olyanról aki meg sem találta de arra ment és megkapta az 50 pontot és tudunk olyanról is aki mást írt be. Ezek után feltételezhetően neki is el lett fogadva. Ez mi? Helyes válasz egy volt. Mi megtaláltuk. Aki nem az ne kapjon pontot. Hozzáteszem volt lehetőség kijavítani is mikor a versenytársad a szervezővel való pontegyeztetés alatt végighallgatja mi a megoldás majd hirtelen átül egy másik asztalhoz irogatni...
Javaslom amit gyakorlatban követ minden versenyszervező ez esetben ha van egy csak egy autó, aki megtalál egy “megtalálhatatlan” pontot az a pont megtalálható és pont. Mi ezt megtaláltuk és pont.




Javasoljuk a szezont nem keverni a fazonnal! Nem keverni a túrázókat a versenyzőkkel egy olyan völgyben, aminek egyetlen ki és bejárata van. Harmincnyolc percig álltunk, mert nem tudtunk kijönni egy ilyen helyről, ahova a szervező 70 pontos GPS pontot rakott, mert a túrázókat vezető szervezői kocsi beszakadt a patakba, majd még defektet is kapott. Ott ahol mi előtte húsz perccel bementünk és teszem, hozzá utánna ki is mentünk különössebb körömrágás nélkül. A mai napig nem tudjuk és nem is fogjuk megtudni, hogy nem e erre a nap végén szervezőileg jóváírt időre hivatkozva szó szerint hisztériázták el tőlünk az egyébbként megérdemelt első helyet.



Nem fogjuk megérteni, hogy miért kap valaki 50-70 pontot azért mert megtalál a főút mellett egy Algida jégkrémtáblát vagy hallgat végig az útszéli tájházban egy idegenvezetést úgy, hogy 10-20 pontokért meg gyilkoljuk a kocsit fent a hegyen a patakmederben órákon át. Értjük mi, hogy kúltúra -sőt mi értjük igazán- csak az arányok álltak a fejük tetejére ezen az OFFROAD versenyen.
Késésért százalékos pontlevonás? Logikus dolog. Tehát ha jól értem minél többet szerzett az ember annál többet vesznek el tőle. A bólogató kórus válaszát rögtön hallani, hát ne késs el! Megsúgjuk azért van rá szabály, hogy lehessen késni, mert leszámítva persze a saját homokozójában versenyzőket egy távolról jött ember nem fogja tudni pontosan belőni a hártalévő úton felmerülő akadályokat. Ráadásul ezzel a százalékolással nem is lehet pontossan kalkulálni, hogy megéri e vagy sem ráhúzni egy kicsit. Szóval kéremszépen ez egy baromság. Fix pontokat kell levonni mindenki jobban jár. 
És ha lehet ezeket a pontokat ne egy olyan személy számolgassa, aki az egyik versenyző csapat tagja, mert itt ez is előfordult!



Huhhh….. 

Hogy mi történt a versenyen?




Hát nyomtuk ami a csövön kifér és minnél reménytelenebbnek tűnt, mi annál jobban nyomtuk. 
Meg is nyertük a versenyt, ki is hirdették át is vettük a díjakat, fotók is készültek róla. A második díj átadásakor a Hargita csapat helyi navigátor hölgye nem leplezve szomorúságát csak a csalódtam csalódtam szavakat ismételgette.
Meg kell mondanunk őszintén, hogy gyomorforgató volt, amit a versenynapok estéjén a vacsorázó emberek füle hallatára művelt a szervezővel a pontok elbírálásakor. A sírástól az ujjal a szervezőre mutogató “szemét vagy András szemét vagy” színjátékig mindent bevetett a siker eléréésért.  Ez odaáig fajult, hogy már a túrázók köréből kiabáltak be viccesen, hogy -Ne befolyásold a szervezőt! Természetessen ezt a viselkedést az említett személy a díjátadót követően is sikerrel folytatta. Kiállt mindenki elé és azt mondta hogy "Rosszul számoltam!" Értitek? Ő számolt. És a szervezővel kettő perc leforgása alatt megértette szóban, hogy neki van igaza és ők nyertek nem mi. 
Na most ő ezt óvásnak hívja. De az óvás lényege, hogy bizonyítékokkal támasztjuk alá feltételezett igazunkat.
Az érem még meg sem melegedett a kezünkben, mikor voltaképp közfelkiálltással fordítottak az eredményen. Mi átadtuk a díjakat, majd angolosan távoztunk az étteremből. Mi valódi óvással élni egy ilyen közegben nem akartunk. Az egész "verseny" abszurditását jól példázza, az hogy míg mi ellenfelünkkel kétezer körüli pontot szedtük össze fejenként addig a harmadik helyezett ezer pont körül teljesített. Mégis, ha a sors furcsa fintora okán mi nem keveredünk oda, akkor kivel versenyzett volna a szervező barátja?
A pontokkal való zsonglőrködés helyett még egy tapasztalatunkat átadnánk. A szervező a pontokkal két dolgot tehet:
Minden nap hivatalosan felolvassa mindenkinek vagy a verseny végéig titokban tartja. De az, hogy ezt hallottam én azt tudom én meg azt láttam....Mivel mi is hallottunk láttunk ezt azt nekünk is volt egy következtetésünk és ezt a díjátadón megkapott első hely igazolta is.



Mégis, hogy esett nekünk, hogy a díjátadó után ittasan újból és újból magukat igazoló baráti társaság fennhangon számonkéri rajtunk miért távoztunk angolosan a “buliból” miért nem ünnepeljük ezt a remek rendezvényt és természetessen a győzteseket? Hova tovább mi milyen erkölcstelenek vagyunk, hogy nem figyelmeztettük a szervezőt arra, hogy késtünk (természetessen tudta és a szemünk láttára le is vonta a pontokat) és így nem nyerhetjük meg ezt a versenyt és miattunk került ebbe a kellemetlen helyzetbe….hogy mi!? LOL :D

Mi ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik másnap együttérzésüket fejezték ki és pár erőt adó szóval illettek a nem rövid 15 órás hazaút előtt. 

Két jó tanács barátaim: 

Ne keveredjetek korpa közé! Erdély pedig gyönyörű hódítsátok meg a hegyeit négykeréken csak jól nézzétek meg kikkel teszitek azt! 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése